Továbbra is olyan gyorsan futottam, ahogy csak bírtam, ügyet sem vetve a talpamba fúródó levelekre és a bokámat karmoló száraz ágakra. Fájt a lábam, de egyszerűen figyelmen kívül hagytam a fájdalmat. Félretoltam az arcomból a faágakat, hogy megtisztítsam magam előtt az utat. Őszintén szólva nem tudtam, mióta futok, és milyen messzire jutottam.

Hirtelen meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja,