Ha azt hittem, hogy most már mindennek vége, hamar rá kellett jönnöm, hogy óriásit tévedtem. Gyanakodva figyeltem, ahogy Hayden leguggolt elém, miközben én még mindig a vécékagylón ültem. Az arcát az én szintemre emelve Hayden rám mosolygott, kék szemében pedig úgy táncolt a fény, mintha épp most jutott volna eszébe egy zseniális ötlet.

Én viszont egyáltalán nem voltam izgatott, hogy halljam.

–