A szoba teljesen sötét volt, mert a függönyöket teljesen behúztam. A szemem semmit sem tudott kivenni a sötétségben. A zihálásom és az éles lélegzetvételeim hangja betöltötte a szobát, miközben küzdöttem, hogy felocsúdjak a sokkból.

„Olyan hangos vagy, mint mindig…” – suttogta egy mély hang az ágyam lábától.

„…Hayden?” – ejtettem ki a nevét hitetlenkedve.

Jobb, ha Hayden az, és nem valami szellem…