– Ööö… nem hiszem… – tiltakoztam, miközben pánikszerűen hátrébb húzódtam az ágyon.

További meglepetésemre Hayden nevetni kezdett rajtam, és ekkor jöttem rá, hogy biztosan csak megviccelt. Nem mintha olyan viccesnek találtam volna; azonban nagyon megkönnyebbültem, hogy nem ragaszkodott még egy menethez ma este.

Végül a kimerültségtől Hayden karjaiban aludtam el, és semmi másra nem emlékeztem abbó