Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Isten hozott itthon! – üdvözöltem Haydent boldogan.

Integettem neki, miközben a másik karom azzal volt elfoglalva, hogy Kis Haydent tartsam. Hayden egy pillanatra meglepetten nézett rám, mielőtt a szeme gyanakvóan összeszűkült volna előbb rajtam, majd a karomban lévő kölykön. Úgy döntöttem, a változatosság kedvéért egy kicsit meglepem Haydent, és a kúria főbejáratának lépcsőjénél várok rá.

– M