– Mit csinálsz? Hadd segítsek... – ajánlottam fel azonnal.

Nem kellene túl sokat mozognia azzal a sebbel a vállán, nem igaz?

Hayden felemelte a kezét, hogy megállítson, én pedig visszahuppantam a kerekesszékembe. Vicces volt, hogy mindketten ebben az állapotban, együtt kötöttünk ki a kórházban. Az a tény, hogy Hayden látszólag jókedvű volt, valószínűleg az egyetlen dolog volt, ami egyben tartott.