Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Nagymama! – A mellkasába fúrtam az arcom, és heves zokogásba törtem ki, miközben az arcomon patakzó könnyeket törölgettem. Tényleg nem akartam összeomlani előtte, és igazából azért jöttem, hogy megvigasztaljam. Azonban lehetetlennek bizonyult visszatartani a könnyeimet a láttán.
– Jó kislányom, csak add ki magadból. Utána minden rendbe jön. – Gyengéden paskolta a hátamat, és úgy babusgatott, min