– Ne... Fáradt vagyok. Szerintem egy mozdulatot sem tudok már tenni... – Christopher rajtam feküdt, miközben próbáltam lejjebb tolni magamról. Azonban annyira kimerült voltam, hogy még a kezeimet sem tudtam felemelni.

– Nem kell mozognod. Elég, ha csak nyögsz. Gyerünk, ne harapdáld a szádat! Szeretem hallgatni, ahogy nyögsz. – Nyelvével utat húzott az arcomtól a szemem sarkáig, és lenyalta a könny