Miután annyit sírtam és elbeszélgettem Christopherrel, továbbra is csak bámultam magam elé az ecsettel a kezemben, miközben mindenféle érzelem ködösítette el az elmémet. Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor felnéztem, és megláttam Sabrina arcát magam előtt.

„Föld hívja Yvonne-t! Már ezer éve itt vagyok, szóval ne mondd, hogy elfelejtetted, hogy itt vagyok” – mondta Sabrina sértődötten, csípőre te