– Drágám, gyere be. Kihűl a vacsora. Csak ne törődj azokkal az őrültekkel. – Miközben az ablaknál álltam és lefelé bámultam, Christopher visszahúzott a házba, és becsukta az ajtót.

Leráztam a kezét, és leültem Sabrina mellé, aki nem tudta visszatartani a nevetését. Az asztalra csapott, és így szólt: – Az én ötletem volt. Kielégítő volt, ugye? Siess, most pedig etessetek!

– Ha! – nevettem vele együ