A semmiből egy hatalmas kéz erőteljesen visszarántott a járdára, és arccal egy ismerős ölelésbe csapódtam. Az orrom fájt az ütődéstől, de én csak álltam ott megdermedve, és felnéztem Christopherre.

– Engedd el! – ordította Lyle.

– Yvonne az enyém. Nem valaki, akit csak úgy taszigálhatsz és zaklathatsz. Azt javaslom, vigyázz magadra, különben kénytelen leszek komoly lépéseket tenni ellened. – Chris