Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Azt hittem, most is csak az árnyékát fogom üldözni, mint nappal tettem, könyörögve neki, hogy ne menjen el. De alighogy kiléptem az ajtón, láttam, ahogy sietve tart visszafelé. Rémületemre, nem tudtam időben megállni, mert túl gyorsan futottam. Egyenesen a karjaiba zuhantam, amikor a testünk egymásnak ütközött.
Feszes mellkasa volt, sziklaszilárd, így amikor nekimentem – méghozzá orral előre –, a