Abban a hitben, hogy nagyon jól elrejtettem a dolgokat, titokban visszamásztam az ágyba, mosolyogva és arra készülve, hogy lehunyom a szemem. Nem számítottam rá, hogy Christopher valójában ébren van, és amint én lehunytam a szemem, ő kinyitotta az övét, és gúnyosan elmosolyodott.

– Még mindig ébren vagy? – kérdeztem megriadva és bűntudattal.

– Megint felébresztettél. Ne forgolódj, és aludj már! –