– Gyere, Eve! Itt veszélyes! – kiáltotta Christopher, miközben a járda felé vonszolt.

– Engedj el! – Dühösen ellöktem a karját, és átkeltem az úton, de csak azt láttam, hogy az autó lassan újra elindul.

– Állj meg, Isabelle! Én vagyok az, Yvonne! Mi van, ekkora gyáva vagy, hogy még arra sincs bátorságod, hogy a saját lányod szemébe nézz? Szállj ki a kocsiból, de azonnal! – üvöltöttem torkom szakad