Tűkön ültem, mert attól tartottam, hogy egyet fognak érteni, és akaratom ellenére elvisznek innen. Ezért így kiáltottam: – Lyle, jobb, ha nem próbálkozol semmi őrültséggel! Csak hálás vagyok, hogy itt vagy és segítesz nekem! Szó sincs róla, hogy beléd szeretnék! Nem állítalak meg, ha el akarsz menni, de én semmiképpen sem hagyom magára Christophert!

Lyle megfordult, és egyenesen a szemembe nézett.