Nagymama megfordult, és a szemembe nézett. Néhány másodperccel később így utasított: – Elég volt! Hagyd abba a hisztériázást, amikor azért gyűltünk össze, hogy Lyle-t utolsó útjára kísérjük!

– Hüpp... – Wendy elengedett, a földre rogyott, és teli tüdőből zokogni kezdett.

Lyle nyughelye előtt állva már csak mi maradtunk a Tanner család tagjain kívül. Egy hirtelen széllökés után szemerkélni kezdett