„Anya, ne mozogj annyit! Hozok neked egy pohár vizet!” Ahelyett, hogy végigmondta volna, Isabelle nem tudta levenni rólam a szemét. Az öröm tisztán kiült az arcára.

„Nem vagy szomjas? Ha nem, akkor éhes vagy? Hozok neked valami ennivalót!” Megragadta a kezemet, és nem hagyta, hogy elinduljak, amikor éppen fel akartam állni a székemről.

„Maradj csak itt, hadd nézzelek meg jól! Amióta újra egymásra