Gray

„Azon az ösvényen lefelé, a második jobbra.” – hallom egy hangot, de nem szánok rá időt, hogy ránézzek vagy tudomásul vegyem a jelenlétét. Az arca a nyakamba fúródik, miközben a megadott irányba indulok, és örülök, hogy szorosan kapaszkodik, mert Duke nem tervez lassítani.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor nyitva találom az ajtót, de abban a pillanatban, ahogy az ajtónak szorítom őt, gond