Aziza szemszöge

– Nem akarok egyedül lenni. – Abban a pillanatban, ahogy kimondom a szavakat, tudom, hogy vékony jégen táncolok, de nem tudom és nem is fogom visszavonni őket.

Lassan felém fordul, én pedig a hatalmas mosolyt az arcán egy sajátommal viszonzom. Gunnar szól az elmekapcsolaton keresztül, hogy kész a vacsora, és hogy a konyhában lesz tálalva.

Ragnar megfogja a kezemet, hogy kivezessen