Jessa

Délelőttre már tele volt a hócipőm a nappal.

Minden óra kétszer olyan hosszúnak tűnt, minden hang körülöttem kétszer olyan hangosnak. Meg sem tudtam magyarázni, mi a baj – csak ez a nyugtalan, feszült érzés motoszkált a bőröm alatt, mintha ki akarnék bújni belőle.

Mariah az öltözőszekrényemnél ért utol két óra között, és a feje búbjára tolta a napszemüvegét, hiába voltunk bent az épületben.