Noah

Amikor leparkoltam, a focipálya sötéten és üresen hevert, az egyetlen fényt a parkoló menti utcai lámpák adták. A buli zaja még mindig a fejemben visszhangzott — a zene, a nevetés, Daniel önelégült hangja.

Egy utcával arrébb álltam meg, ahogy mindig is szoktam, amikor a parkolók megteltek. Itt csendesebb volt. Az éjszakai levegő elég csípős volt ahhoz, hogy a bőrömbe marjon, amikor kiszálltam