Jessa

A ház túlságosan is csendes volt másnap reggel.

Nem az a békés csend – hanem az a fajta, ami egy vihar után jön, amikor minden úgy érződik, mintha még mindig remegne a károktól.

Az ágyban feküdtem, a plafont bámultam, a fejem pedig hasogatott az újabb álmatlan éjszaka után. Valahányszor lehunytam a szemem, mindent újra láttam – anya megdöbbent arcát, Jackson elcsukló hangját, ahogy kiabált,