Jessa

Mosolyogva ébredtem.

Tényleg mosolyogtam – azzal a széles, arczsibbasztó fajta mosollyal.

Egy pillanatig azt sem tudtam, miért. Csak feküdtem az ágyamban, bámultam a plafont, és valahogy… könnyűnek éreztem magam. És melegnek. És nevetségesen szédültnek egy olyan módon, amitől valószínűleg zavarba kellett volna jönnöm, de nem jöttem.

Aztán belém hasított.

Van egy barátom.

Egy igazi.

Nem átver