Mariah

Épp felénél jártam ugyanannak a történelem bekezdésnek a harmadszori újraírásában, amikor meghallottam anya hangját lentről.

– Mariah!

Nem válaszoltam azonnal.

Leginkább azért, mert már tudtam, mit fog mondani.

Aztán újra kiáltott, hangosabban, egy csipetnyi szórakozottsággal a hangjában.

– Itt van Jackson Lombardi.

A tollam megállt a mondat közepén.

A szívem valami rendkívül nem segítőkész