Jessa

A pláza nem volt zsúfolt.

Nem volt kihalt, de tömeg sem volt – az a fajta köztes állapot, amikor az ember tényleg hallja a saját gondolatait. Valahonnan lágy zene szólt, a beszélgetések moraja a háttérbe simult, perec és kávé illata szállt a levegőben.

Mariah mellettem sétált, jeges italt szürcsölve, szemeivel úgy pásztázta a kirakatokat, mintha keresne valamit, amit kritizálhat.

„Ugye vágod