Dylan POV

Kifújtam a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy visszatartom, és az iskolaigazgatóra néztem, várva az utasítását. Miközben tekintetünk találkozott, a szemöldökömet ráncoltam, és tovább vártam.

– El kell bocsátania minket, felség! – A figyelmem Adrianre terelődött, aki kissé előrelépett, és megszólalt. Azt mondta, hogy nekem kell elbocsátanom mindenkit? Mármint nekem?!

– Nekem?! Hogy érted