Carlos szemszöge.

Kínzás... mindaz az elszigetelt kínzás, amit az elmúlt három évben elszenvedtem, abszolút semmi sem volt ahhoz a gyötrelemhez képest, amely most az egész testemet elborította, miközben Lorellia hálószobájának padlóján feküdtem.

– Sajnálom... sajnálom. De az enyém vagy, az enyém. És én évekig próbálkoztam, rendben leszel, tudod?! – Lorellia csak üvöltötte nekem ezt a két mondato