Vállat vontam, és felmutattam a hüvelyk- és mutatóujjamat. – Talán egy kicsit.

Felkuncogott. – Akkor igen, hiányzol. – Elmosolyodtam, ő pedig kinyújtotta a kezét, és gyengéden oldalba bökött. Amikor nem ütöttem el a kezét, ahogy ahhoz hozzászokott, visszajelentette maga mellé, apró ránccal a homlokán. Egy pillanattal később felsóhajtott, és beletúrt a hajába. – Teljesen kiégtem, és te mindig olyan