Nyöszörögve nyújtózom el a hatalmas franciaágyon, kinyitom a szemem, és pislogok a kora reggeli napsütésben. A madarak dallamosan csicseregnek, miközben belevackolom magam a puha libatoll párnák közé, és elégedetten felsóhajtok. Aztán, mint egy cunami, egyszerre csak rám tör mindaz, ami előző éjjel történt köztünk, és rájövök, hogy meztelenül fekszem az ágyban… ismét egyedül, Colenak nyoma sincs.