Cole megrázza a fejét, és a szemembe néz; az ujjai a hajamba túrnak: – Kérlek, ne menj el! Inkább látlak minden nap, még ha bele is pusztulok. Inkább szeretlek csendben a távolból, minthogy elsétálj, és soha többé ne lássalak, kérlek, ne tedd! – kérleli bánatosan. – Tudom, nincs jogom ezt kérni tőled, ha gyűlölnöd kell, gyűlölj, elfogadom. Bármikor inkább elviselem, hogy gyűlölsz, minthogy teljese