– Nem vagyok éhes – erősködöm, de ő olyan szomorúan és könnyes szemmel néz rám, hogy engedek. – Rendben.

Hagyom, hogy az étkezőasztalhoz vonszoljon. Elkészítette a kedvenc tésztaételemet, a gyomrom pedig ellentmond nekem, és megkordul a főztje isteni illatára. Leveszem a zakómat, és kissé feszélyezetten ülünk az asztalnál, csak nézzük egymást. Én szakítom meg először a szemkontaktust, felveszem a