Vacsora után Laker Ostanával a karjában menekült ki a sorházából, arra hivatkozva, hogy „sürgető ügyeket” kell elintéznie – bár biztos voltam benne, hogy az egyetlen „sürgető ügy” a nadrágjában volt, így Emrys és én egyedül maradtunk. Ő a kanapé egyik felén ült, én a másikon, előttünk valami Netflixes műsor ment céltalanul a tévében, az én ujjaim pedig azzal voltak elfoglalva, hogy anyukámnak írja