Ostana egy mély sóhaj kíséretében tolta felém a frissen sült pulykával, krumplipürével és minden mással teli tányéromat, amit az ember hálaadáskor eszik. Lakerrel mindketten szánalommal teli szemekkel néztek rám. Laker időnként kényelmetlenül fészkelődött a székében, miközben Ostana minden erejével próbált beszélgetést kezdeményezni velem, de egyszerűen nem ment.

– Gyerünk, Cece – a hangja lágy vo