– Celeste? – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött. A léptei visszhangzottak a márványpadlón. Amikor megfordultam, megkönnyebbülten láttam, hogy a zaklatott Laker az; bőrdzsekijét majdnem teljesen felhúzta a sötétkék inge fölött, barna haja pedig kócosan meredezett.

Gondolatban hálát adva a Holdistennőnek, félúton elé mentem, és magamra erőltettem egy mosolyt. – Laker, mit keresel te itt?

–