– Hogy van a sebed, Thomas? – kérdeztem, ahogy Thomas belépett Emrys irodájába. Hatalmas, kék őzszemei a szokásosnál is nagyobbra nyíltak, orrnyergén rózsás pír ívelt át, ami enyhén szeplős arcára is átkúszott, és ettől úgy festett, mint egy kisfiú; felkuncogtam, ahogy felkapta a fejét.

– Ó – kuncogott fel idegesen, és kezét felemelve feszülten megvakarta a tarkóját, csokoládébarna haja kissé össz