– Várj – mondta Emeric, ahogy elhatároztam, hogy elindulok lefelé a lépcsőn, remélve, hogy nem esem el, és nem töröm ki a nyakam, vagy még rosszabb, mire felé fordultam.

Emeric valamiféle szalagot és egy kötszert nyújtott felém, és láttam, hogy a saját tenyerét már ellátta. – Ezt be kell kötnöd, semmi szükség arra, hogy olyan dolgokat vonzzunk be, amiket nem akarunk.

– Ó. – Visszaléptem azt a néhá