Délután érkeztünk meg a városba, és elnavigáltam Magnust az étkezdéhez. Alighogy kiszálltam az autóból, máris egy ölelésben találtam magam. Clara visongott, miközben magához szorított. Nevetve öleltem vissza.

– Bámulatosan nézel ki! – mondta.

– Bagoly mondja verébnek. Valósággal ragyogsz – válaszoltam. Felkuncogott.

– Idegesítően boldog vagyok – vallotta be, mire felnevettem.

– Úgy is kell lennie