**8 évvel később**

– Ébredj, Vörös! – mondta Alaric, és megcsókolt.

– Valami baj van? – kérdeztem aggódva.

– Nem, csak szimatolj a levegőbe – felelte. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és belélegeztem az illatokat. Felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. Korán volt még, de így is láttam a havat. Havazott, és már jókora réteg fedte a földet.

– Hó! – mondtam neki izgatottan. Rámmosolygott és bó