Seraphina szemszöge

Ahogy felemeltem a tekintetem a teáról rá, a szemébe néztem, ami az enyémbe fúródott. Jól éreztem magam a társaságában, de a környezet miatt még mindig volt bennem egy kis kényelmetlenség. Az ajtó zárva volt; egymás mellett ültünk a kanapén; mélyet lélegezett, lesütötte a szemét, majd megkérdezte.

"Hogy vagy?" Belekortyoltam a teába, és lassan bólintottam. "Jól." A hangom borza