A teliholdat követő napon csak később szolgálták fel a reggelit. Mindenkinek szüksége volt egy kis késői ébredésre, én pedig egy cseppet sem bántam. Amikor leültünk enni, az asztal körüli beszélgetés szinte kizárólag rólam és az átalakulásomról szólt. Mindenki tudni akarta, milyen érzés volt, és nem győzték ismételgetni, milyen vadul néztem ki. Kicsit kínos volt, de igyekeztem végighallgatni őket.