Mélyen aludtam, szokás szerint félig Alaric alá bújva, kényelmesen betakarózva, amikor a telefonom felébresztett. Soha semmi jó nem sült ki abból, ha az éjszaka közepén egy telefonhívás vert fel valakit. Érte nyúltam, és tudtam, hogy Alaric is pont annyira ébren van és aggódik, mint én.

– Halló? – szóltam bele anélkül, hogy megnéztem volna, ki hív.

– Cami luna, nem maradhatunk itt tovább – suttog