**8 évvel később**

– Ébredj, Vöröske – mondta Alaric, majd megcsókolt.

– Valami baj van? – kérdeztem aggódva.

– Nem, csak szagolj a levegőbe – mondta. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és beleszagoltam a levegőbe. Felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. Korán volt még, de már láttam a havat. Havazott, és a földön már jókora réteg gyűlt össze.

– Hó! – mondtam neki izgatottan. Rámmosolygott é