Egy őr sietett előre, maga előtt tartva a királyi párnát. A párnán egy fényes aranykorona pihent, amilyet még sosem látott, de abban majdnem biztos volt, hogy nem hercegnői korona, mert annál jóval kisebb és kevésbé díszes volt.

Leonidas király két kézzel nyúlt a koronáért. A legnagyobb tisztelettel emelte le, és miközben ezt tette, a hangja ismét felcsendült. – A hatalmamnál fogva, mint a király,