A lány felkínálta magát, hogy táplálkozhasson belőle. Szabadon, önként. Kétszer is. Csupán udvariasság volt a részéről, hogy az ágyába vigye.

Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a lány oly jólesett a karjaiban, vagy hogy vonakodott elengedni. És minden bizonnyal nem is azért, mert az illata így testközelből… megnyugtató volt.

A lány már mélyen aludt, mire elérték Hollóerdő kapuit. Légzése lassú