VIKTOR FŐÚR

„Fenség” – csomagolta össze a gyógynövényes táskáját a gyógyító, aggodalommal teli, futó pillantásokat vetve Viktorra.

„Mi az, Faiwick?” Viktor fesztelenül itta a teáját, melynek keserű íze megmaradt a nyelvén. „A habozásod nem segít rajtam, úgyhogy akár beszélhetnél nyíltan is.”

„Bocsásson meg, Uram, de vért kell inna. Őszintén, így van. Nem holmi etetőktől származó csekély adagokat,