Emery majdnem felzokogott a frusztrációtól. Szó nélkül felállt, szorosan magához ölelve a lányt. Testük egybekapcsolódva maradt, Emery úgy kapaszkodott belé, mint egy szívós pók. Minden lépése megrázta a lány magját, ahogy a férfi átkelt a szobán.

A masszív székhez érve a nagy király leült, az ölébe húzta őt, és közelebb hajolt. "Kezdj el mozogni."

Emery minden ösztöne azt súgta, engedelmeskedjen.