EMERY

Emery kábultan sétált, a lábai ólomnehéznek tűntek, az elméje zsibbadt volt. A nagykirály végigvezette őt a folyosókon, majd megállt a déli szárny egyik ajtaja előtt.

– Maradj itt. – Megfordult, hogy elmenjen.

– Kegyelmes uram... – Emery utána nyúlt, ujjai a levegőben lebegtek, reszketve.

Alaric király úgy pillantott a kinyújtott kezére, mintha egy mérges kígyó lett volna. Szó nélkül kisétál