EMERY

Emery csak sírt.

Megszűnt számára a külvilág, a problémái, a környezete, még az is, hogy kivel van éppen. Újra megadva magát a fájdalomnak, Emery meggyászolt mindent, amire valaha vágyott, és mindazt, ami sosem lehet az övé. Meggyászolta azt a borzalmas, szörnyűséges életet, amit élt.

– Bárcsak sosem titkolták volna el, ki vagyok, amikor megszülettem. Bárcsak sosem kellett volna így élnem. M