EMERY HERCEGNŐ

Emery az öntudat és az eszméletvesztés határán lebegett.

Valahányszor a felszínre bukkant, valaki keserű gyógyfüvet nyomott az ajkához, nedves ronggyal hűtötte a homlokát, vagy evésre próbálta bírni. Kimerítő volt, tolakodó.

Miért nem hagyják már meg az álmainak?

Gyönyörű, édes álmoknak róla és a Kedveséről.

Itt, a melegség és a fény e világában nem létezett fájdalom, sem szenvedés.