Utánuk Orion nagyúr köteléktársa érkezett, olyan eleganciával libbenve be a szobába, amely meghazudtolta aggodalmát. Egy csokor friss rózsát hozott, illatuk betöltötte a szobát, miközben elrendezte őket az éjjeliszekrényen lévő vázában.

– Ezek talán felvidítják a napodat, kedvesem – mondta lágy mosollyal. – Oly jó látni, hogy felépülsz.

Emery szívét felmelegítette a gesztus. – Köszönöm, úrnőm.

***